Újraindulás – Ahogy a táncosok megélik

2021. 04. 09. – Indulásunk napja – Tarczi Alexandra Katalin

Repülő, busz, hegyek-völgyek… és akkor megláttuk Őt. Én nem vagyok sírós fajta, de mikor először, 1 teljes év után (az előző szerződésem hivatalosan pont április 10-én ért véget) megláttam a kék-sárga “C” betűt, kicsit összeszorult a torkom. Arról, hogy idén hajóra kerülök – januárban, mikor úgy volt, hogy mehetünk, de aztán mégsem – letettem. 2 hónap múlva jött az üzenet:

“Van szerződés, érdekel?”

És akkor dobbant a szívem, hogy Úristen, mégis… A második gondolatom pedig ez volt:

“Hát hogy a viharba ne érdekelne?!:)”

Aztán jöttek a próbák, papírmunkák, minden szuperül ment. Az indulásunk előtti napig, mikor is kiderült, mégsem mehetünk, mert lezárják Olaszországot. Ekkor szerintem mindenkiben kicsit összetört valami, DE ettől csak még jobban megerősödtünk mint emberek, mint Csapat.

Azóta eltelt 1-2 hét, és most a Smeralda teraszán iszogatjuk a reggeli kávénkat és azon tanakodunk, mit is kellene írni ebbe a naplóba, mert szegény Orsi már napok óta várja.

Nekem ez a második szerződésem, így különösen nagy megtiszteltetésként ért, hogy a Mediterranea után most a Costa legújabb, legnagyobb hajóján táncolhatok olyan emberekkel, akik nem csak fantasztikus táncosok rengeteg tapasztalattal mint hajón, mint szárazföldön, de akikre még  az életemet is rá merném bízni, egyszerűen csak tudom. És akikkel – mint később kiderült – 9 éve még versenyeztem is (Igaz Alexa, Patrik?)!:)

A hajós életről jelenleg (mivel még karanténban vagyunk) nem sok mindent tudok mondani azon kívül, hogy a kabinban edzünk, eszünk, alszunk és a teraszon beszélgetünk, viszont minden másról igen!

Mikor először voltam hajón, nagyon tetszett, ahogyan a kollégák (akik már több szerződést végigcsináltak) és más crew tagok örültek egymásnak, hogy újra találkoznak. Már akkor tudtam, hogy én is akarok ilyet. És most ugyanezt élem meg!

Szó szerint még a buszon ültem, mikor megláttam valakit az előző szerződésemről!:)

Majd jöttek a Messenger üzenetek:

“Te is itt vagy?? Én is!”

“Pénteken embarkolok!”

“Júniusban találkozunk!”

“Üdv a fedélzeten!”

És még hasonló üzenetek érkeznek más táncosoktól a mai napig! Fantasztikus érzés!

Van, akivel már a második napon a teraszról beszélgettünk (vagyis inkább kiabáltunk:) egymással.

Amit nagyon szeretek még az egészben, hogy ebben a nehéz időszakban a saját példánkkal arra bátoríthatjuk és ösztönözhetjük az embereket, hogy ne féljenek! Igenis merjenek kimenni, utazni, világot látni, ha tehetik, mert ha betartják a szabályokat, semmi bajuk nem eshet! Viszont élnek.

Büszke vagyok, hogy a Latin Dance Group, az Actual Art Agency, a Selection és Costa által ezt az életfelfogást gyakorolhatom és adhatom át másoknak.

A végére csak annyit tudok mondani: minden, amit megéltem ezalatt a röpke 2 év alatt…

KÖSZÖNÖM! A bizalmat, az esélyt, MINDENT!

Here’s to the journey!