Cha cha cha – A latin-amerikai életöröm tánca
Az 1950-es években kialakult latin-amerikai versenytánc. A mambóhoz hasonlóan a cha cha cha is először csak zenei forma volt, ami az afrokubán zene fejlődéséből alakult ki, a rumba és a mambó egyvelege. Kubai zenészek játszották a tánctermekben és mulatókban. 1953-ban Enrique Jorrin lassabban kezdte játszani a mambót, ezt követően született meg a cha cha cha, ami óriási sikert aratott a táncos körökben, kezdve Kubával és Mexikóval.
1954-től kezdte meg hódító útját Észak-Amerikában, majd a legkedveltebb divattánc lett. A versenytáncok közé 1961-ben vették fel, a többi latin-amerikai tánchoz hasonlóan.
A cha cha cha-nak három fajtája lehet, attól függően, hogy hol helyezkednek el benne a chasse-k. A tánctermi és az utcai cha cha cha a kubai számolásban: 2-3-cha cha cha. A nyugati cha cha cha és a latin utcai cha cha cha számolásában sok helyen különbözik a kubaitól.
A versenytáncban elsőként a cha cha cha-t táncolják, számtalanul sokszínű, könnyed és játékos figura, lépés tartozik hozzá.
Zenei üteme: 4/4
Tempója (tudásszint szerint): 32-34 ütem/perc.
A versenyeken 32 ütem/perc az előírt.
Ritmusa: 2-3-4-és-1, 2-3-cha cha cha.
Samba – Karneváli vidámság
A samba afrikai eredetű, ősi népi tánc. A rabszolga kereskedés útján jutott el Brazíliába, ahol Rio de Janeiro-ban és Sao Paulo-ban terjedt el leginkább.
Eredetileg a samba több táncforma gyűjtőneve volt, amelyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból és Angolából új hazájukba, Brazíliába. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt, hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni. A samba ritmusa ma már elengedhetetlen eleme a Karneváloknak.
Európában 1910 körül jelent meg, de csak 1948-49-ben kezdett népszerű lenni a tánciskolákban. A versenytáncok közé 1959-től vették fel, de ezzel át is alakult. A Brazíliában táncolt samba és az európai samba között jelentős különbség van; ugyanakkor rengeteg közös dolog van bennük: lendület, öröm, jókedv, gondatlan vidámság, túlcsorduló életkedv jellemzi.
Zenei üteme: 2/4
Tempója (tudásszint szerint): 48-56 ütem/perc
Versenyen 54 ütem/perc az előírt.
Ritmusa: 1 a 2, Slow a Slow
Rumba – Szerelmes versengés
Jelentése: ünnep, tánc, felkiáltás.
Több kubai páros tánc összefoglaló neve. Zenéjére jellemzőek a lassú afrokubai ritmusok. A legromantikusabb latin-amerikai társastánc, melyben a tartalmas afrokubai ritmusokra költői mozdulatok és érzéki elemek vegyülnek. Buja tánc, a nő arra törekszik, hogy a férfit provokatív csípőmozgásával elcsábítsa.
A rumba zenének két ága fejlődött ki: a habanera és a modern rumba. E két zene természetesen szoros kapcsolatban áll egymással. A 19. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említik. A zenét vagy lassan játszották, mint később az Európában népszerű rumba bolerót, vagy gyorsabb tempóban, mint a rumba guaracha-t és a „Kubai Rumbát”.
A rumba 1930-ban jelent meg Európában New Yorkon keresztül. 1964-ben került be a versenytáncok programjába egyedüli lassú táncként.
Zenei üteme: 4/4
Tempója (tudásszint szerint): 28-31 ütem/perc
Versenyen 28 ütem/perc az előírt.
Ritmusa: 2-3-4-1
Pasodoble – Spanyol bikaviadalok hangulata
Spanyol tánc, táncparketten ritkán látható, esetleg önállósult verzióban színpadon. Az 1920-as években bontakozott ki bikaviadal-pantomim név alatt. Mai formáját Franciaországban alkották meg, ahol kezdetben főleg táncművészek táncolták, mielőtt show- és később versenytáncként a tánctanárok felfedezték volna.
A pasodoble a spanyol bikaviadalt jelképezi, ahol a férfi a matador szerepét tölti be, a nő pedig a piros kendőt szimbolizálja. Flamenco elemekkel, bikaviadal motívumokkal, arénabeli összecsapással ötvözött tánc. Kiindulópontja a paso doble , azaz a kettős lépés, a sarok és a féltalp hangsúlyos lehelyezése, valamint az ütemes progresszív lépések. Egyik ismertető eleme az úgynevezett appel, amely egy erőteljes, talpon, helyben táncolt lépés, a térdek enyhe süllyesztésével. Az appel visszatérő bevezető lépése a különböző figuráknak. 1959 óta szerepel hivatalosan a latin-amerikai versenyszámok között a táncversenyeken.
Zenei üteme: 2/4
Tempója (tudásszint szerint): 60-62 ütem/perc
Versenyen 62 ütem/perc az előírt.
Ritmusa: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 vagy 1, 2
Jive – Swing meglágyítva
A jive több afro-amerikai tánc keveréke, mely az Amerikai Egyesült Államokban jött létre az 1930-as években. A jive egyike a swing zenére alkalmazható táncoknak. A kezdetekben a swing zenére több, egymáshoz hasonló tánc született, ilyen a jitterbug, a lindy hop és a jive, majd később a boogie is. A jive egy gyors tempójú, mozgékony és önfeledt, de ugyanakkor mérsékelt és kulturált változata a jitterbug-nak és lindy hop-nak. Glenn Miller 1938-ban mutatta be saját jive táncát a „Doin’ the Jive” című dalra.
A swing, mint zenei ágazat már korábban is közismert volt Európában. A lindy hop és jitterbug táncokat amerikai katonák hozták Európába 1942-ben. A jive kifejezés és tánc Amerikából származik, ennek ellenére konkrét szabálya és szalontánccá válása Angliában született meg. A német megszállás alatt tiltott műfajnak számított, akárcsak maga a swing zene. Amerikában a swing zene minden egyes táncát, beleértve a jive-ot is egyre inkább swingnek kezdték hívni, a jive kifejezés amerikai származása ellenére Angliában vált világhírűvé. A latin-amerikai versenyszámok közé 1968-ban került be, mai letisztult formáját az 1990-es években vette fel.
Zenei üteme: 4/4
Tempója (tudásszint szerint): 40-46 ütem/perc
Versenyen 44 ütem/perc az előírt.
Ritmusa: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 vagy 1, 2