Az élet szép zenéje most magával ragad. Ne fékezd, ne is gátold, ne fogd vissza magad! Engedd, hogy a ritmus mozgassa tagjaid! A lüktetés, a szép tánc a véredben lakik. Figyeld azt, amit érzel, repítsen képzelet, ha hagyod, a világ is táncba kezd veled! Örülj a múló percnek, legyél könnyed, szabad, élvezd, mert ez az élet a röpke pillanat. Ha hagyod-elvarázsol-örömöd megleled, az élet így, magától történik meg veled. Legyen a táncod könnyed, felszabadult, vidám! Naponta, ezt a táncot, én hagyom hatni rá! Ne maradj hát a padlón, emeld fel önmagad, s az élet szép zenéje, lám magával ragad!
“Aranyosi Ervin: Tánc az élet”
Az emlékek örökké tartanak
Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
“Müller Péter”
Gyűjts pillanatokat
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak. Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést. Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.
“Müller Péter: Igaz szerelem”
Találd meg önmagad
Néhány ember azért született, hogy a folyó partján üldögéljen. Néhányan azért, hogy megcsaphassa őket a villám. Néhányuknak jó érzéke van a zenéhez. Vannak, akik művészek. Vannak, akik úsznak. Vannak, akik értenek a gombokhoz. Néhányan színészek. Néhányan pedig anyák. És vannak, akik táncolnak.
“Benjamin Button különös élete c. film”
Hogyan legyek önmagam
Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget.
“Vavyan Fable”
A tánc verítékes munka? Eleinte csak kísérletezel és próbálkozol. Kutatod a tökéletest. Sok nap végeztével csak a fáradtság vesz majd körül. Időbe telik, amíg sikerül úgy táncolnod, ahogy szeretnél és sikerül valami maradandót alkotnod.
“Fred Astaire”
Az emberi természeten kívül egyetlen más élőlény sincs birtokában a testet hangokra mozgató érzés parancsának. Ezt a a ringató parancsot ritmusnak nevezzük, s azt a parancsot, mely a magas és mély hangok összefonódását kormányozza: harmóniának. Ezek együtt pedig a táncot teremtik meg.
„Platon”
Amíg táncolhatunk, nem érdekel, hogy van e barátnőnk/barátunk hogy bejuthattunk-e egy jó főiskolára vagy, hogy hétfőn megint munkába megyünk. Egyáltalán nem érdekel minket, hogy a társadalom hogyan tekint ránk. Az egyetlen dolog, amitől félünk, hogy egyszer csak elfáradunk, hirtelen véget ér. Ezért bármit megteszünk, hogy minél tovább tartson. Mert a valósággal az a baj, hogy nincs hozzá háttérzene….
“Egy csepp idézet”